Projekt tevékenység
Bottom-up! Avagy a kommunikáció rejtelmei
Mobilitás ifjúsági munkások számára
Băile Herculane (Herkulesfürdő), Románia
2017. szeptember 5-11.
A romániai Herkulesfürdőn került megrendezésre a Bottom-up! Communicate at your best! elnevezésű ERASMUS+ KA1 tréning 2017. szeptember 5. és 11. között a Youthopolis szervezésében. Hét európai orszából érkeztek különböző alapítványoktól, egyesületektől olyan emberek, akik munkájuk során fiatalokkal foglalkoznak. A cél az volt, hogy különböző kommunikációs skilleket sajátítsunk el, melyeket a hétköznapokban a magánéletünkben és a munkánk során egyaránt hasznosítani tudunk. Szó volt aktív figyelemről, verbális és nonverbális kifejező készségeinkről, állásinterjú technikákról, videó önéletrajzról és nem maradtak el az ön- és társismereti játékok sem.
A magyar csapatot Szekeres Eszter, Rátz Judit, Páll Gábor és Preszeller Dóra képviselte. Dóra tréneri pozícióban volt jelen a hét során, Eszter, Gábor és Judit pedig résztvevőkként. Olvassátok sok szeretettel élménybeszámolóikat a Bottom-up tréningről!
Gábor
A hét elején fáradt és beteg voltam, illetve az járt a fejemben az első ismerkedős játék során: ne már, egy újabb tréning! Az elmúlt pár évben ugyanis rengeteg hasonló eseményen vettem már részt, és imádom a nem-formális tanulás munkaformáját, ugyanakkor egyre kevesebb újdonságot nyújt számomra.
Szerencsére a hét során volt lehetőségem pihenni és gyógyulni is, illetve az aggodalmaim is elpárologtak. A trénerek izgalmas egyéni tapasztalataikat, és személyiségüket is belevitték a tananyagba: Arsentől sokat tanulhattam a tréneri nehézségek megoldásáról, Dóra a testbeszéd fontosságára és praktikáira hívta fel a figyelmemet, Adina pedig humorával és támogató attitűdjével varázsolt el. A csapat pedig különösen izgalmas volt! Minden nemzetiséggel meg tudtam találni a hangot, talán a törökökkel volt egyedül nehéz, mert kevéssé beszéltek angolul. A tananyag jelentős része már nem volt újdonság, de élveztem az ismétlést, és sokszor éltem meg a tudásom újra rendszerezését, illetve a régi ismereteim leporolását. Különösen tetszett a visszajelzés adás és fogadás tanulásának eszköze, amikor egymást kellett masszírozni, majd az élményről fejlesztő értékelést adni a társunknak. Az értékes információkat pedig rögtön beültethettük a gyakorlatba, ezeket felhasználva újra megmasszírozhattuk a partnerünket.
Szabadidős programokból sem volt hiány: „cultural night” keretében mutattuk be a nemzeteinket, kirándultunk is egy délután során, illetve az utolsó este egy „by(e) the pool party” is szerveződött. Már most hiányzik a csapat, nagyon élveztem ezt a hetet Herkulesfürdőn!
Dóra
Nagy köszönettel tartozom a Rogers Alapítványnak hogy képviselhettem őket a „Bottom up! Communicate at your best” nemzetközi tréningen. A 4 főből álló magyar csapat remekül dolgozott együtt a különféle feladatokon, illetve új barátokkal és partnerekkel gazdagodva térhettünk haza. Személy szerint nagyon élveztem azt, hogy egy idilli, természet közeli helyen tartottuk a tréninget, a szállás, a résztvevők és a tanulási körülmények is lehetővé tették, hogy a maximumot hozzam ki a programból és a résztvevőkből. Trénerként fontos volt számunkra, hogy a témákat megfelelően osszuk, el és mindennap megfelelő arányban legyen elmélet és gyakorlat. Én magam is rengeteg tudást kaptam és kommunikációs készségeimet fejlesztettem mind szóban és írásban. Legfőképpen a török résztvevőkkel való kommunikáció volt a legnagyobb kihívás, mert alapszinten tudtak csak beszélgetni, így külön figyelmet fordítottam arra, hogy megértsék a feladatokat minden esetben és motivációjukat ne veszítsék el. Mint korábbi törökországi Erasmus hallgató, kifejezetten élveztem hogy a török nyelvtudásomat felfrissíthettem. Nagyon elégedett vagyok a tréning lezajlásának körülményeivel, a megosztott feladatok kivitelezésével és örömmel tölt el, hogy a visszajelzések alapján a résztvevők is hasznosnak ítélték meg a tréninget és hasznos tudással tudják folytatni munkájukat. Köszönök mindent.
Judit
Imádom a tréningeket. Van valami lenyűgöző abban, ahogy kiszakadok a mindennapi tevékenységeimből, felülök a vonatra és elindulok egy nagy utazásra ismeretlen vidékek felé. Izgatottan várom, vajon melyik oldalamat hívják majd elő az események: a magabiztos, kedves, érdeklődő és mindenre nyitott Judit lesz jelen, vagy a túlkritizáló, konfliktuskerülő, kihívások elől megfutamodó énem kerül túlsúlyba? El fognak-e fogadni, ha ilyen is, olyan is leszek? El tudom-e fogadni, ha ők is egyszer ilyenek, másszor amolyanok lesznek a hét során?
Az első napok mindig nehezek. Mert még bizalmatlan vagyok, mert egyesek túl „hangosak”, mások túl „halkak”, mert angolul KELL kommunikálnom, mert ismerkednem KELL, mert a küldő szervezetemet, a hazámat KELL képviselnem, mert azzal vagyok elfogalva, hogy kényelmetlen az ágy. Mert a „lépj ki a komfortzónádból” még csak egy üres szlogen a flipchart papíron. Aztán szép lassan átalakul minden: A 2016-3-RO01-KA105-035580 projektszám megtelik tartalommal, arcokkal, érzésekkel, közös sikerekkel és kudarcokkal, nevetésekkel és félreértésekkel, neheztelésekkel és megbocsájtásokkal, azzal, amit adni tudunk egymásnak itt és most. Felkerül a közösen lefektetett szabályok közé, hogy „have hard fun”. Megérkeztem.
Már nem számít ismerős-e az elméleti tudásanyag, amit a tréner átad, vagy a tréninggyakorlat, amit épp végzünk (volt ebből is, abból is bőven), hisz itt és most minden tapasztalat új: van, hogy beleállok a csoportvezér szerepbe és én képviselem a kis csapatunkat a közös tárgyalásokon egy kooperatív feladatban, van, hogy hátrébb húzódom, és belekényelmesedek abba, hogy végre más hozza meg a döntéseket helyettem és nekem elég csak végrehajtani az „utasításokat” – ez is, az is izgalmas, pláne, ha sikerül jó arányban ötvöznöm a két hozzáállást egyazon feladaton belül. Van, hogy teljesen magával ragad egy-egy feladat és csak élvezem, ahogy a zárt és nyitott kérdések váltogatásával egyre érdekesebbé válik a beszélgetés a társammal, van, hogy tíz percig csak egy „mellékszereplő” testbeszédét figyelem egy akváriumgyakorlatban. Észreveszem, ahogy a tanulási folyamat nem áll meg a nap végi értékelőkörnél, hanem tovább folytatódik az esti beszélgetések, társasozások, partizások alatt: az iskolai táborokból ismert maffiózós játék például kitűnő terep az érvelési technikák gyakorlására, amikor pedig kénytelenek vagyunk nem az anyanyelvünkön átadni egy-egy mélyebb érzést, bonyolultabb gondolatot, rákényszerülünk a testbeszédről tanultak aktív alkalmazására.
A búcsúzkodás perceiben már szinte elfogynak a szavak: marad egy utolsó közös selfie, egy ölelés, egy kézfogás – és a tudat, hogy minannyian egy kicsit jobban értjük már, mikor, mit, hogyan érdemes kommunikálni.
Imádom a tréningeket. A jó tréningeket. Ez is az volt.
Eszter
A tréningen az ismerős feladatok nemzetközi csapatban való kipróbálása volt a legérdekesebb számomra. A játékok legtöbbjét hazai terepen korábban már sokszor játszottam/ játszattam, viszont mivel angolul bizonytalanul fejezem ki magam, egészen nagy kihívássá váltak az egyébként a már többször megoldott feladatok. Az a megélés, hogy nyelvileg hiányos eszközökkel vagyok jelen a csoportban még inkább éreztette velem, hogy éppen egy kommunikációs tréningen veszek részt.
A programok szépen egymásra építettek és változatosak voltak, miközben szabadidőnk is maradt elég, egyben a tíz nap tempója jól alakult. Jól esett közösen időt tölteni a baráti hangulatú csapatban, különösen szerettem például a közös vacsorákat. Herkulesfürdő gyönyörű, kirándultunk a hegyekben, sokat napoztunk a kertben, sokan fürödtek is a kerti medencében.
„Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez. Ez a weboldal és a rajta található anyagok a szerző nézeteit tükrözik, és az Európai Bizottság nem tehető felelőssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásért.”