Egy banyánfa szomszédságában élt egy szerény, alázatos cipész. Vishnu hű szolgájaként tekintettek rá. A becsületesség és könyörületesség mintapéldája volt, aki sosem volt rest segíteni a rászorulókon, annak ellenére, hogy szegényes jövedelméből a saját családját sem volt könnyű eltartania.
Egy napon, amikor éppen egy cipőt foltozott a banyánfa tövében, Szent Narada Muni vándorzenész és történetmesélő látogatást tett a suszternál. Narada, Vishnu személyes hírnöke volt, aki a világot járta, hirdetve Vishnu bölcsességét és iránymutatást adva az ő követőinek. Amikor a suszter megpillantotta Naradát, azonnal elé sietett, hogy méltón köszöntse, majd nem állta meg, hogy fel ne tegye neki a kérdést:
– Jártál-e mostanában Vaikunthá isteni királyságában a mi Istenünk, Narayana lakhelyén?
– Igen, – válaszolta Narada mosolyogva. Éppen ő az, aki tehozzád küldött –
A suszter nem akart hinni a fülének. A nagy isten éppen őhozzá küldte Naradát! – De hát – hebegte – miért küldött Narayana éppen énhozzám?
– Istenünk úgy gondolta, hogy talán kíváncsi volnál valamire…. bármilyen kérdést feltehetsz
Bármit kérdezhetek… – mormogta a suszter Naradára meredve… Mit kérdezzek hát Vishnu isten követétől, gondolkodott magában a suszter egyre türelmetlenebbül. Ha legalább egy nappal korábban tudta volna, hogy Narada eljön hozzá… akkor egész éjszaka gondolkodhatott volna a legmegfelelőbb kérdésen…
Egyre kínosabb volt, ahogyan ott álltak csendben, egymással szemben a suszter és Narada. Így hát, mivel semmi más nem jutott eszébe, a suszter így szólt:
– És… mivel foglalatoskodott éppen a nagy Vishnu, amikor nála jártál?
Narada felhúzta a szemöldökét és kiegyenesedett. Vishnu előre megmondta neki, hogy a suszter ezt fogja tőle kérdezni, és azt is meghagyta neki, hogy mit válaszoljon:
– Nos, a mi urunk, Vishnu éppen egy elefántot fűzött át egy tű fokán. – Narada pontosan azt válaszolta, amit Vishnu meghagyott neki – miközben erősen igyekezett leplezni a válasz nevetségessége folytán formálódó arckifejezését. Ekkor, Narada legnagyobb megdöbbenésére, a suszter zokogásban tört ki.
– Gondolom nem hiszel nekem – nézett rá Narada, miközben kezét vigasztalóan a suszter vállára tette. Nem akartam a bolondját járatni veled – mondta neki.
Hát persze! – kiáltott fel hirtelen a suszter, ügyet sem vetve Naradára – ki más is lehetne erre képes, mint a mi urunk, Vishnu!
Narada akkor döbbent rá, hogy a suszter elhitte a történetet a tű fokán átfűzött elefántról! Vishnu számára nem létezik lehetetlen. És a suszter örömkönnyekben tört ki. Hát nem visz-e végbe Vishnu ezerszer is nagyobb csodákat, mint egy elefánt átfűzése a tű fokán? Hogyan is magyarázhatnánk meg, ha nem az ő cselekedete által a Nap vakító fényét, a szélben táncoló faágakat, a virágok és pillangók színkavalkádját? Honnan is származnának ezek a csodák, ha nem Vishnu urunktól? A szeretet csodája, amit a szülők, a házastársak, a gyerekek iránt érzünk… a hűség amit a barátaink iránt tanúsítunk?
De nézd csak… A suszter hirtelen megfordult, és egy apró magot szedett fel, éppen onnan, ahol korábban a cipőt foltozta…
Nézd csak ezt a magot – szólt Naradához fordulva. Ebben az apró magocskában egy hatalmas fa rejtőzik. Olyan óriási, mint ami alatt éppen állunk. Nem láthatjuk még, de biztosan tudjuk, hogy a fa benne van ebben a magban. – majd mélyen Narada szemébe nézve hozzátette: Ha Vishnu képes rá, hogy egy gigantikus banyánfát egy ilyen apró magocskába tömörítsen, hogy is ne volna rá képes, hogy egy elefántot átfűzzön egy tű fokán?
Ebben a pillanatban Narada fakadt sírva. Micsoda bölcsességet tanított neki ez a szegény suszter! És hirtelen megértette, hogy tanítómestere a nagy Vishnu miért küldte őt éppen ehhez a suszterhez és miért hagyta meg neki, hogy pontosan azt válaszolja, amit mondott.
Ezúttal nem ő volt a bölcsesség követe, hanem a suszter – ily módon tanította őt az ő ura Vishnu.
A banyánfa egy óriásira megnővő méltóságteljes fa, amelynek koronájáról megszámlálhatatlan új léggyökér csüng lefelé. Ezek a gyökerek beleérnek a földbe, és ahogy megvastagszanak, támogatást nyújtanak az óriás fának, amely tovább terjeszkedik, növesztve a koronáját. Előfordulnak olyan egyedek, melyek koronája csaknem 100 méter átmérőjű!
A fordítás a https://theearthstoriescollection.org/en/the-banyan-seed/ oldalon található angol nyelvű verzió alapján készült.