Itt ez a Covid, ami elkeserít bennünket, korlátoz, nem hagy a régi módon élni, szorongat, feszít. Az ember ül a kuckójában, és nyomasztja magát. Aztán jön egy fénysugár, egy kreatív gondolat: miért is nem tudunk valami újat kihozni a helyzetből, valami olyat, amit még sosem csináltunk? Miért is nem próbáljuk a mostani, kényszerű keretek között újraértelmezni a régi módszereinket?
Valahogy így történt. 25 évnyi drámapedagógiai gyakorlattal, életemben először online foglalkozás tervezésébe fogtam, Markos Szilvivel karöltve. Adta magát a téma is, hiszen mivel is lehetne foglalkozni online, ha nem az internetes bántalmazással? Hogyan is lehetne kiváltani a színházi nevelési foglalkozásaimon megjelenő színházi jeleneteket, ha nem rövid filmbejátszásokkal? Van-e alkalmasabb forma a mai fiatalok megszólítására az Insta-bejegyzéseknél?
Már csak három dolgot kellett kitalálni ahhoz, hogy megszülethessen a történet, és létrejöhessen a foglalkozás. Először is, hogy a résztvevők számára milyen szerepet kínáljunk. Hiszen a játék során gyakran lépünk majd szerepbe, a résztvevőkkel közösen. Úgy döntöttünk, az lesz a legjobb, ha a bántalmazott főszereplőt segítő barátok szemszögéből vizsgáljuk a történteket. Ez a résztvevők számára konstruktív hozzáállást tesz lehetővé – vagyis ezzel tudjuk jó irányba terelni a gondolkodásukat.
A következő megoldandó feladat olyan játékok, drámapedagógiai módszertani elemek kitalálása volt, amelyek online alkalmazhatók. Ezt az akadályt is vettük, régi formák újraértelmezésével. Végül szükségünk volt egy tehetséges fiatalra, aki színészként és szakértőként is részt tud venni a munkában. Erre meg is találtuk a tökéletes partnert, Katona Tünde Virág személyében, így már hús-vér Lulunk is lett.
Meg is valósult az online játék, játszottuk is a Bűnmegelőzési Tanács jóvoltából 4 alkalommal felnőttekkel. Mostantól 7-9. osztályos csoportokat, sőt egész osztályokat is várunk, hogy játszótársaink legyenek. A résztvevők számára egy játékot kínálunk, amelyben érzelmeket élhetnek át, ötletelhetnek, stratégiákat gondolhatnak végig. Együttműködnek a többiekkel, közösségi élményt szerezhetnek. Mindeközben olyan témával foglalkozunk, ami a legtöbb fiatalt közvetlenül, húsbavágóan érinti. Talán az, aki Lulunak szeretne megoldási javaslatot megfogalmazni, valójában a saját magát érintő bántalmazás elhárításán, a saját túlélésén dolgozik. Teheti mindezt a szerep védelmében. Ahogy az a résztvevő is rejtve maradhat, aki esetleg bántott már mást az online térben. Ő arra kap lehetőséget, hogy a bántalmazás súlyát észrevehesse, és így józanul megfontolhassa, milyen következményekkel járhat az, ami számára csak hecc vagy szurkálás.
A több mint kétórás program végén beszélgetünk. A felnőtt résztvevőkkel a bántalmazás megelőzésének és kezelésének lehetséges módjairól vagy az alkalmazott drámapedagógiai eszközökről. Ha fiatalokkal játszottunk, az elkerülés és a kezelés mellett fontos téma a szemlélők felelősségének kérdése, valamint a segítségkérés lehetséges helyeinek és módjainak kérdése is.
Lukács Gabriella írása