Ez volt az első alkalom, hogy a Rogers Alapítványnál EVS önkéntest fogadtunk. Dolgoztunk már korábban önkéntesekkel, de többségében csak a környékünkről. Ezért kíváncsian vártuk Gábort – vajon hogy fog reagálni a nem éppen mindennapi munkamenetünkre? Hogyan tudjuk integrálni őt a mindennapi életünkbe? Át tudjuk adni a személyközpontú megközelítés alapüzeneteit neki? És vajon hasznos lesz mindez a számára?
Carl Rogers nyomdokain haladva hisszük, hogy minden emberben megtalálható az a belső potenciál, amivel teljes emberré tud válni, ehhez azonban olyan tápláló kapcsolatokra van szükség, amelyekben az egyén biztonságban érzi magát. A tanulás-tanítás területén tehát elsődleges célunk, hogy olyan teret és lehetőségeket teremtsünk mind a fiataloknak, mind a felnőtteknek, amelyekben saját maguk tanulhatnak és integrálhatják élményeinket a személyiségükbe. Igyekszünk követni a személyközpontúság alapelveit, a feltétel nélkül pozitív odafordulást, az empátiát és a kongruenciát, mind a tanulók felé, mind egymás között. Azt reméltük, ez az, amit Gábor is elvihet magával az öthónapos programjáról.
Meg szerettük volna mutatni neki a munkánk teljes spektrumát, hogy így saját maga tudja megtalálni azokat a területeket, amelyek igazán érdeklik, illetve ahol a legjobban ki tudja használni az erősségeit. Hetente 4 napot töltött a Roger Akadémián a 12-19 éves tanulókkal, valamint 1 napot az irodánkban, a nemzetközi projektjeinkkel dolgozva. Ez az elrendezés igazán jól működőnek bizonyult, hiszen így volt lehetősége a facilitátor-készségeit fejleszteni – amelyekről nem is feltétlenül tudta, hogy rendelkezik velük.

1

Rogers Akadémia

Az első hetekben megismerte az Akadémia összes tevékenységét – az órákat, a heti elmenős programokat, a mentorálási időt, a heti stábmegbeszéléseket. A mentorokkal együtt készítettek egy munkatervet a számára: építve a politológus végzettségére, segédkezett a történelem órákon, akárcsak az angol és a magyar órákon. Csatlakozott egy-két elmenős programhoz, részt vett a stábmegbeszéléseken, és szépen lassan a csapat fontos részévé vált. Sok időt töltött a fiatalokkal, és így elnyerte a bizalmukat – egy barát és egy tanár közötti szerepet töltött be a szemükben, akihez könnyedén fordulhattak. Igen népszerű volt a fiatalok körében – volt, hogy egyenesen sorban álltak, hogy bejuthassanak hozzá!
És szépen lassan elkezdett kibontakozni, és beleadni a közösbe a saját ötleteit és képességeit. Mivel a sport hiányzott az Akadémia napi életéből, Gábor pingpongos múltja (és jelene) hamar hasznossá vált: eleinte csak egy-két gyerekkel, később egyre többükkel lement a közeli parkba egyet „pinyózni”. Idővel egyre többen csatlakoztak, alapvetően azért, hogy vele lehessenek, de ha már ott voltak, pingpongoztak is, „miért ne”. Úgy sikerült beintegrálni a sportot a mindennapjaikba, hogy az nem vált kötelező nyűggé a számukra (és ezért nem is álltak ellen neki!), hanem egészen természetes módon, a jóérzés kedvéért mozogtak. A karácsonyi ünnepségre még az „Első Rogers Kupát” is megrendezte!
Köszönhetően a diákokkal való jó kapcsolatára, igazán jó mentorrá is vált. A fiatalok nyitottak voltak arra, hogy kérdéseket tegyenek fel neki, Gábor pedig türelmesen, nyitottan válaszolt rájuk, legjobb tudásához híven. A saját motivációja egyértelműen motiválta a diákokat is – voltak olyan esetek is, amikor az egyikük azt mondta, egyedül Gábornak köszönhetően sikerülhetett a vizsgája.

A stábmegbeszéléseken lehetősége volt mélyebben belelátni a csoportdinamikai folyamatokba, jobban megértette a diákok mélyebb motivációját és érzelmi hátterét. A munkatársak segítettek neki megérteni, milyen összetettek is ezek a folyamatok, és milyen nagy gonddal kell kezelni őket. Mivel Gábor végig alázatosan és nyitottan volt jelen, meghallotta ezt az üzenetet, amitől empatikusabbá és a jobb facilitátorrá vált. Új módokat tanult a saját konfliktusainak kezelésére is, valamint nyíltabban és kongruensebben kezdett kommunikálni.

Hajti és Bence Large

Projekt csapat

Mivel Gábor számára kifejezett cél volt, hogy beletanuljon a projektek működésébe, kifejezetten a pályázatírásba, a projekt csapattal is dolgozott heti egy napot. Eljött az irodánkba – vagy arra a helyszínre, ahol épp dolgoztunk. Mivel a napi életünk elég hektikus itt, egy kis időbe telt, amíg hozzászokott a munkastílusunkhoz, ő azonban kihívásként kezelte a szituációt és a végén el is kezdte élvezni.

Lehetősége volt bepillantani az Erasmus+ programba általánosságban, illetve a jelenleg futó projektjeinkbe részletesebben. Megismerte továbbá a pályázatírás folyamatát és a hozzá tartozó pénzügyeket. Részt egy-két hosszabb folyamatban is, mint az egyik projektünkben szervezett esemény szervezésében, tervezésében, lebonyolításában és értékelésében. Ez a tapasztalat segített neki rálátni egy hosszabb folyamat különböző összetevőire. És ne felejtsük el a témát sem! Részt vett az eseményen, amelyen az állatokkal való kapcsolatra épülő non-formális tanulás lehetőségeit fedeztük fel – mint kiderült, a téma nagyon izgalmas volt Gábor számára. Olyannyira, hogy a programja végeztével részt vett a projektben rendezett nemzetközi egyhetes tréningen is.

Fantasztikus élmény volt számunkra végigkövetni Gábor fejlődését a projektben. Átlendülve a kezdeti nehézségeken, amikor még épp csak elkezdtük megismerni egymás kommunikációs stílusát, a projekt kilőtt, és egy igazán remek tanulási folyamat kerekedett ki belőle, mindannyiunk számára. Reméljük, meg tudjuk őrizni ezt a jó kapcsolatot – Gábor, ha épp erre jársz, bármikor nyugodtan ugorj be az Akadémiára! :)

2

Erasmus plus logo"Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez.Ez a weboldal és a rajta található anyagok a szerző nézeteit tükrözik, és az Európai Bizottság nem tehető felelőssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásért."