November 27-től december 1-ig részt vettem egy élménydús egyhetes képzésen. A helyszínt a CEU (Közép európai egyetem ) biztosította. Ezen a képzésen azok az önkéntesek vettek részt, akik Magyarország különböző területein végzik szorgalmas teendőiket. A résztvevők között voltak: olaszok, franciák, oroszok, németek, spanyolok, lengyelek és egyéb nációk. Viszont voltak határontúli magyarok is, Kárpátaljáról, Délvidékről és Erdélyből is voltak szép számban. A felvidéket személyemben én képviseltem.


Az első napot egy bemutatkozós játékkal indítottuk, meg amúgy is rengeteget játszottunk az egész hét folyamán. A nap végén mindenki jellemezte a munkakörét, mivel foglalkozik és milyen a fogadó szervezete. A programok után lehetőség volt a kötetlen beszélgetésekre, úszásra és egyéb kikapcsolódásra. Kellett is a szabadídő, mert így sikerült jobban megismerkednünk egymással. Én egy törökországi sráccal voltam egy szobán, nagyon kedves szimpatikus fiatalembert ismertem meg a személyében.


A második napot szintén egy játékkal kezdtük. Szétraktuk a székeket a teremben, egyet üresen hagytunk, és az volt a feladunk, hogy miközben helyet kellett egymással cserélnünk, meg kellett akadályoznunk azt, hogy a tréner sétálás közben leüljön az üres székre. Először ezt nem tudtuk megakadályozni, de hosszas stratégia után végül az volt a tervünk, hogy kizárólag a szomszédunkal cserélkeztünk ki, a legtávolabbi széket hagytuk üresen, és mire a lassan sétáló személy odaért volna, a közülünk kijelölt tagunk mindig odafutott, és megakadályozta, hogy leüljön a tréner. Érdekesnek találtam ezt a játékot, az ilyen fajta játékokat csak csapatban tudtunk megoldani. Nagyon sok olyan feladatot kaptunk, amiben csoportokban kellett foglalkoznunk. Volt olyan, hogy hármas csoportokat alkottunk és beszélnünk kellett a munkánkról, milyen tapasztalatokat szereztünk az ittlétünk során. A szerepek úgy voltak elosztva, hogy míg az egyik beszélt az élményeiről addig a másik kérdezett tőle és figyelt, a harmadik pedig rajzzal illusztrálta a beszélgetést, cselekményt.


A harmadik napon terepmunkán vettünk részt, a csodás fővárost csodálhattuk meg. Nem is akárhogy! Először ötleteltünk, hogy mit érdemes megnéznünk, és a különböző ötletekből csoportok alakultak ki és úgy vágtunk neki a feladatnak. És hogy színesebb legyen a felfedező túra, minden csoport kapott plusz feladatokat, amiket meg kellett oldanunk: interjú egy malaccal, fel kellett kérnünk egy idegent táncra, illetve meg kellett kérdezünk egy erős embert, hogy miben rejlik az ereje. Viszonylag meg is oldottuk a feladatokat és a tervünket is teljesítettük, hiszen sikerült mindent megnéznünk, amit szerettünk volna. Az első állomásunk a budapesti vár volt, majd megnéztük a Néprajzi Múzeumot a Kossuth téren. Kívülről megtekintettük az Országházat is. A napot a Gödör klubban zártuk, ott találkozott az egész csapat.


A negyedik napon konfliktus megoldásokkal foglalkoztunk, arra csináltunk különböző gyakorlatokat. Az egyik gyakorlat a bizalomról szólt, hármas csoportokban voltunk és az egyikünknek át kellett jutni a másik személyhez úgy, hogy a harmadik személynek ezt meg kellett akadályozni, mivel egy falként szolgált és gátolnia kellett az érkező útját. Az adott személy három fajta stílusban próbálta megközelíteni a párját, először agresszívan, majd lazán és aztán eszesen, okosan, felmérve a terepet. Általában a harmadik megoldás volt a célszerűbb, de gyakran az agresszív megoldás is utat talált.
Volt egy szintén hasonló feladat. Ez volt a süveges gyakorlat. Itt az volt a lényeg, hogy kettes csoportban kellett lennünk, az egyik személynek egy régi konfliktust kellett felidéznie és elmesélni a párjának, ami vele és egy közeli ismerőse között történt meg. Ezt úgy kellett megoldanunk, hogy a képzeletbeli süveget felvéve, belebújtunk a másik személyiségébe és úgy kellett beszélnünk saját magunkról és az adott konfliktusról. Ez nagyon érdekes volt, mivel így bátran tudtunk beszélni saját magunkról, más szempontból tudtuk megközelíteni a problémát és gyakoroltuk az önkritikát magunkkal szemben.


A záró napon, összefoglaltuk a hét eseményeit, el kellett döntenünk, hogy a megmaradt pénz összeget, amit a szerdai felvedező útra kaptunk, mire költsük, végül úgy gondoltuk, hogy egy olyan szervezetnek küldtük, akik szociális hátrányú gyerekekkel foglalkoznak.
Az utolsó gyakorlatunkhoz egy kört alkottunk, ahol ülve mindenki jellemezhette az elmúlt hetet, köszönetet mondhatott, hálát adhatott azokért a dolgokért amit kapott ezen az egyhetes tréningen. Mindenki az anyanyelvén mondhatta el a mondandóját, voltak, akik éltek ezzel a lehetőséggel, de voltak akik ezt angolul tették meg. Én ezt röviden három nyelven foglaltam össze: angolul, szlovákul és természetesen az anyanyelvemen, magyarul.
Nagyon örülök annak, hogy részt vehettem ezen a képzésen, hiszen nagyon sok remek emberrel ismerkedhettem meg. Sok önzetlen és tenniakaró fiatallal voltam körülvéve, ahol nem számított az, hogy milyen a nemzetiséged, milyen a bőröd színe, gazdag vagy-e vagy szegény, a lényeg, hogy nyitott vagy az igazi és őszinte emberi kapcsolatokra!

Önkéntesek találkozója kép

Erasmus plus logo"Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez.Ez a weboldal és a rajta található anyagok a szerző nézeteit tükrözik, és az Európai Bizottság nem tehető felelőssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásért."