Nagyon gyorsan eltelt ez az időszak. Emlékszem, mintha csak most köszöntött volna be a szeptember, amikor is imserkedem a hatlamas fővárossal hellyel és az új közeggel.Mostanra mind ezek a dolgok természetessé és a mindennapjaimmá váltak, nem hittem volna, hogy a február ilyen hamar bekövetkezik. Az első hetekben, még csak ismerkedem az akadémiával, figyelem az oktatási rendszert, a gyerekek beilleszkedését, és ahogy telnek a hetek, hónapok, azon tűnődöm, hogy mintha már nem lenne nekem új és idegen ez a közeg. Kimerem jelenteni, hogy egy család részének a teljes tagjává válhattam az elmúlt néhány hónap alatt. Egy olyan közösséget ismerhettem meg a Rogers Személyközpontú Akadémián belül, ahol attól válik biztonsággá a környezet, hogy az alappillérei a toleranciára és az egymás iránti elfogadásra épülnek. Öröm volt bejárni a munkahelyemre, hiszen egyrészt biztonságban éreztem magamat az által, hogy itt mindenkire maximálisan oda van figyelve, tiszteletben vannak tartva az egyéni igények, és senki nincs kiközösítve. Az önkénteskedésem során nagyon sok színes egyéniséget ismerhettem meg. Voltak akik nagyon aktívak voltak az egyes foglalkozásokon, voltak akik csak figyeltek, de akadtak olyanok is akik a háttérbe szerettek volna vonulni. Ez mind azt jelenti, hogy ugyan különbözőek vagyunk, mindenki máshogy érvényesül, de ami a legfontosabb, hogy mindig türelmesen megkell hallgatnunk egymást, azért, hogy megismerjük egymás problémáit ! Nos az ottlétem során én mindig erre törekedtem, ahogy a gyerekekkel tanultam, mindig megállítottam őket, és megkérdeztem tőlük, vannak e kérdések ? A hatékony kézségfejlesztések után, amit nagyszerűen levezényeltek a tanár/mentorok, már könnyebb volt a gyerekekel együtt tanulni, mivel már kapottt információkból tudták folytatni ( persze ha figyeltek :D).


Általában a történelemben és magyar nyelvtanban tudtam nekik segíteni, itt is főleg azokkal a témákkal, amik a határontúli magyarság helyzetével foglalkoznak, gondolok itt a nyelvjárásokra. Ezen kívül az angol konverzációt is tudtam velük gyakorlni, meglepően nagyon sokan szerettek hozzám bejárni, hogy angolul társalogjunk. Én fontosnak tartottam a sportra való nevelést is, a mozgáskultúrát, ezért minden nap lehetőségük volt velem lemenniük a parkba egy kicsit mozogni. Örülök, hogy nagyon sokan éltek ezzel a lehetőséggel és minden nap volt kit levinnem. Fontosnak tartottam a kreatív és a szociális ismertető órákat, itt a gyerekekkel olyan dolgokkal foglalkoztunk, amik társadalmi problémákkal, illetve olyan problémákkal foglalkoznak, ahol a logikai gondolkodást lehet fejleszteni. Egy hagyományos iskolában ezekre a dolgokra nagyon kevés időt szánnak. Az akadémiai tevékenységem mellett az irodában is kivettem a részem, illetve voltak különböző programok, ahová a a rogerses irodai munkatársakkal jártunk tréninget tartani. Ilyen volt októberben a Nauru program, ami egy szimulációs játék tesztelése volt, illetve novemberben a Lehua-tanuljunk az állatoktól való tréning, foglalkozás, ami a budapesti állatkertben valósult meg.

Hajti társas


Kellemes visszagondolni ezekre az élményekre, és hihetetlen, hogy ilyen gyorsan véget ért ez a néhány hónap. Én nagyon köszönöm a Rogers Személyközpontú Alapítványnak a lehetőséget, hiszen nagyon jól éreztem magam velük, örülök, hogy a csapat tagjává válhattam, és segíthettem az alapítvány munkáját, nagyon becsülöm ezeknek az embereknek a tevékenységét. Külön kiszeretném emelni azt, hogy az akadémián nagyon jó közegben tanulhatnak a gyerekek, hiszen a mentoraik szakmailag és emberileg nagyon jó emberek, akik szeretetet árasztanak a gyerekek felé.

Ez volt az első alkalom, hogy a Rogers Alapítványnál EVS önkéntest fogadtunk. Dolgoztunk már korábban önkéntesekkel, de többségében csak a környékünkről. Ezért kíváncsian vártuk Gábort – vajon hogy fog reagálni a nem éppen mindennapi munkamenetünkre? Hogyan tudjuk integrálni őt a mindennapi életünkbe? Át tudjuk adni a személyközpontú megközelítés alapüzeneteit neki? És vajon hasznos lesz mindez a számára?
Carl Rogers nyomdokain haladva hisszük, hogy minden emberben megtalálható az a belső potenciál, amivel teljes emberré tud válni, ehhez azonban olyan tápláló kapcsolatokra van szükség, amelyekben az egyén biztonságban érzi magát. A tanulás-tanítás területén tehát elsődleges célunk, hogy olyan teret és lehetőségeket teremtsünk mind a fiataloknak, mind a felnőtteknek, amelyekben saját maguk tanulhatnak és integrálhatják élményeinket a személyiségükbe. Igyekszünk követni a személyközpontúság alapelveit, a feltétel nélkül pozitív odafordulást, az empátiát és a kongruenciát, mind a tanulók felé, mind egymás között. Azt reméltük, ez az, amit Gábor is elvihet magával az öthónapos programjáról.
Meg szerettük volna mutatni neki a munkánk teljes spektrumát, hogy így saját maga tudja megtalálni azokat a területeket, amelyek igazán érdeklik, illetve ahol a legjobban ki tudja használni az erősségeit. Hetente 4 napot töltött a Roger Akadémián a 12-19 éves tanulókkal, valamint 1 napot az irodánkban, a nemzetközi projektjeinkkel dolgozva. Ez az elrendezés igazán jól működőnek bizonyult, hiszen így volt lehetősége a facilitátor-készségeit fejleszteni – amelyekről nem is feltétlenül tudta, hogy rendelkezik velük.

1

Rogers Akadémia

Az első hetekben megismerte az Akadémia összes tevékenységét – az órákat, a heti elmenős programokat, a mentorálási időt, a heti stábmegbeszéléseket. A mentorokkal együtt készítettek egy munkatervet a számára: építve a politológus végzettségére, segédkezett a történelem órákon, akárcsak az angol és a magyar órákon. Csatlakozott egy-két elmenős programhoz, részt vett a stábmegbeszéléseken, és szépen lassan a csapat fontos részévé vált. Sok időt töltött a fiatalokkal, és így elnyerte a bizalmukat – egy barát és egy tanár közötti szerepet töltött be a szemükben, akihez könnyedén fordulhattak. Igen népszerű volt a fiatalok körében – volt, hogy egyenesen sorban álltak, hogy bejuthassanak hozzá!
És szépen lassan elkezdett kibontakozni, és beleadni a közösbe a saját ötleteit és képességeit. Mivel a sport hiányzott az Akadémia napi életéből, Gábor pingpongos múltja (és jelene) hamar hasznossá vált: eleinte csak egy-két gyerekkel, később egyre többükkel lement a közeli parkba egyet „pinyózni”. Idővel egyre többen csatlakoztak, alapvetően azért, hogy vele lehessenek, de ha már ott voltak, pingpongoztak is, „miért ne”. Úgy sikerült beintegrálni a sportot a mindennapjaikba, hogy az nem vált kötelező nyűggé a számukra (és ezért nem is álltak ellen neki!), hanem egészen természetes módon, a jóérzés kedvéért mozogtak. A karácsonyi ünnepségre még az „Első Rogers Kupát” is megrendezte!
Köszönhetően a diákokkal való jó kapcsolatára, igazán jó mentorrá is vált. A fiatalok nyitottak voltak arra, hogy kérdéseket tegyenek fel neki, Gábor pedig türelmesen, nyitottan válaszolt rájuk, legjobb tudásához híven. A saját motivációja egyértelműen motiválta a diákokat is – voltak olyan esetek is, amikor az egyikük azt mondta, egyedül Gábornak köszönhetően sikerülhetett a vizsgája.

A stábmegbeszéléseken lehetősége volt mélyebben belelátni a csoportdinamikai folyamatokba, jobban megértette a diákok mélyebb motivációját és érzelmi hátterét. A munkatársak segítettek neki megérteni, milyen összetettek is ezek a folyamatok, és milyen nagy gonddal kell kezelni őket. Mivel Gábor végig alázatosan és nyitottan volt jelen, meghallotta ezt az üzenetet, amitől empatikusabbá és a jobb facilitátorrá vált. Új módokat tanult a saját konfliktusainak kezelésére is, valamint nyíltabban és kongruensebben kezdett kommunikálni.

Hajti és Bence Large

Projekt csapat

Mivel Gábor számára kifejezett cél volt, hogy beletanuljon a projektek működésébe, kifejezetten a pályázatírásba, a projekt csapattal is dolgozott heti egy napot. Eljött az irodánkba – vagy arra a helyszínre, ahol épp dolgoztunk. Mivel a napi életünk elég hektikus itt, egy kis időbe telt, amíg hozzászokott a munkastílusunkhoz, ő azonban kihívásként kezelte a szituációt és a végén el is kezdte élvezni.

Lehetősége volt bepillantani az Erasmus+ programba általánosságban, illetve a jelenleg futó projektjeinkbe részletesebben. Megismerte továbbá a pályázatírás folyamatát és a hozzá tartozó pénzügyeket. Részt egy-két hosszabb folyamatban is, mint az egyik projektünkben szervezett esemény szervezésében, tervezésében, lebonyolításában és értékelésében. Ez a tapasztalat segített neki rálátni egy hosszabb folyamat különböző összetevőire. És ne felejtsük el a témát sem! Részt vett az eseményen, amelyen az állatokkal való kapcsolatra épülő non-formális tanulás lehetőségeit fedeztük fel – mint kiderült, a téma nagyon izgalmas volt Gábor számára. Olyannyira, hogy a programja végeztével részt vett a projektben rendezett nemzetközi egyhetes tréningen is.

Fantasztikus élmény volt számunkra végigkövetni Gábor fejlődését a projektben. Átlendülve a kezdeti nehézségeken, amikor még épp csak elkezdtük megismerni egymás kommunikációs stílusát, a projekt kilőtt, és egy igazán remek tanulási folyamat kerekedett ki belőle, mindannyiunk számára. Reméljük, meg tudjuk őrizni ezt a jó kapcsolatot – Gábor, ha épp erre jársz, bármikor nyugodtan ugorj be az Akadémiára! :)

2

Lassan fél éve, hogy a Rogers Akadémián tevékenykedem. Rengeteg élményben volt eddig részem, hiszen minden nap itt vagyok a gyerekek között. A nap szokásosan tíztől indul, ekkor mindenki összejön és az adott mentor, tanár az, aki vezeti a napindítót és ismerteti a gyerekeket a részletekkel. Természetesen már kilencre is belehet jönni, olyankor önállóan mindenki azzal foglalkozik, amivel szeretne.


Tíztől viszont már kezdődnek a készségfejlesztések, amik hasonlóak, mint a hagyományos órák az iskolában, csak ezek kicsit másak, mivel a gyerek kreativitására és gondolkodására van helyezve a hangsúly. A fő hangsúly a hivatalos tantárgyakra van helyezve az angolra, magyar nyelvre, matematikára és a történelemre, amiből természetesen majd érettségizni fognak. Ilyenkor az én feladatom, hétfőként és keddenként, hogy várom azokat a diákokat, akikkel elbeszélgetek angolul. Szerdánként pedig segítek a töri készségfejlesztésben. Nem maradhatnak el a közös ebédszünetek sem, ilyenkor együtt szoktunk lenni mentorok és diákok egyaránt. Jó ez, mivel ilyenkor jókat szoktunk beszélgetni. A délután egy kis megbeszéléssel kezdődik, ilyenkor mindenki eldönti ki mivel fog foglalkozni, mit fog tanulni a délután folyamán. A többség háromig marad, de a későn érkezők négyig tartózkodnak az Akadémián.


A sportolást én biztosítom be, mivel egy órára le szoktam vinni azokat a gyerekeket, akik szeretnének egy kicsit mozogni. Általában pingpongozni szoktam velük, nagyon ügyesek szoktak lenni, van, hogy néha el is vernek. Látom rajtuk, hogy ezt élvezik, főleg az egyik diákon, aki nagyon kedvetlen szokott lenni az utóbbi időben. Semmilyen aktivitásban nem vett részt, és eléggé passzívan állt hozzá a dolgokhoz. Történt egy nap, hogy megkérdeztem tőle, nincs-e kedve lejönni velem pingpongozni. Nem nagy kedvvel, de eljött velem ütögélni. Többen voltunk lent aznap, és ahogy játszottunk, egyre többet mosolygott, látszott rajta, hogy végre valami őt leköti, valamiben ki tud kapcsolódni! Másnap az ebédszünet után ő kopogtatott az ajtómon, és kérdezte: Na, akkor megyünk pinyózni? Örülök, hogy ezzel a csodás játékkal legalább egy kicsit visszahoztam az életkedvét!

Hajti és Bence Large

November 27-től december 1-ig részt vettem egy élménydús egyhetes képzésen. A helyszínt a CEU (Közép európai egyetem ) biztosította. Ezen a képzésen azok az önkéntesek vettek részt, akik Magyarország különböző területein végzik szorgalmas teendőiket. A résztvevők között voltak: olaszok, franciák, oroszok, németek, spanyolok, lengyelek és egyéb nációk. Viszont voltak határontúli magyarok is, Kárpátaljáról, Délvidékről és Erdélyből is voltak szép számban. A felvidéket személyemben én képviseltem.


Az első napot egy bemutatkozós játékkal indítottuk, meg amúgy is rengeteget játszottunk az egész hét folyamán. A nap végén mindenki jellemezte a munkakörét, mivel foglalkozik és milyen a fogadó szervezete. A programok után lehetőség volt a kötetlen beszélgetésekre, úszásra és egyéb kikapcsolódásra. Kellett is a szabadídő, mert így sikerült jobban megismerkednünk egymással. Én egy törökországi sráccal voltam egy szobán, nagyon kedves szimpatikus fiatalembert ismertem meg a személyében.


A második napot szintén egy játékkal kezdtük. Szétraktuk a székeket a teremben, egyet üresen hagytunk, és az volt a feladunk, hogy miközben helyet kellett egymással cserélnünk, meg kellett akadályoznunk azt, hogy a tréner sétálás közben leüljön az üres székre. Először ezt nem tudtuk megakadályozni, de hosszas stratégia után végül az volt a tervünk, hogy kizárólag a szomszédunkal cserélkeztünk ki, a legtávolabbi széket hagytuk üresen, és mire a lassan sétáló személy odaért volna, a közülünk kijelölt tagunk mindig odafutott, és megakadályozta, hogy leüljön a tréner. Érdekesnek találtam ezt a játékot, az ilyen fajta játékokat csak csapatban tudtunk megoldani. Nagyon sok olyan feladatot kaptunk, amiben csoportokban kellett foglalkoznunk. Volt olyan, hogy hármas csoportokat alkottunk és beszélnünk kellett a munkánkról, milyen tapasztalatokat szereztünk az ittlétünk során. A szerepek úgy voltak elosztva, hogy míg az egyik beszélt az élményeiről addig a másik kérdezett tőle és figyelt, a harmadik pedig rajzzal illusztrálta a beszélgetést, cselekményt.


A harmadik napon terepmunkán vettünk részt, a csodás fővárost csodálhattuk meg. Nem is akárhogy! Először ötleteltünk, hogy mit érdemes megnéznünk, és a különböző ötletekből csoportok alakultak ki és úgy vágtunk neki a feladatnak. És hogy színesebb legyen a felfedező túra, minden csoport kapott plusz feladatokat, amiket meg kellett oldanunk: interjú egy malaccal, fel kellett kérnünk egy idegent táncra, illetve meg kellett kérdezünk egy erős embert, hogy miben rejlik az ereje. Viszonylag meg is oldottuk a feladatokat és a tervünket is teljesítettük, hiszen sikerült mindent megnéznünk, amit szerettünk volna. Az első állomásunk a budapesti vár volt, majd megnéztük a Néprajzi Múzeumot a Kossuth téren. Kívülről megtekintettük az Országházat is. A napot a Gödör klubban zártuk, ott találkozott az egész csapat.


A negyedik napon konfliktus megoldásokkal foglalkoztunk, arra csináltunk különböző gyakorlatokat. Az egyik gyakorlat a bizalomról szólt, hármas csoportokban voltunk és az egyikünknek át kellett jutni a másik személyhez úgy, hogy a harmadik személynek ezt meg kellett akadályozni, mivel egy falként szolgált és gátolnia kellett az érkező útját. Az adott személy három fajta stílusban próbálta megközelíteni a párját, először agresszívan, majd lazán és aztán eszesen, okosan, felmérve a terepet. Általában a harmadik megoldás volt a célszerűbb, de gyakran az agresszív megoldás is utat talált.
Volt egy szintén hasonló feladat. Ez volt a süveges gyakorlat. Itt az volt a lényeg, hogy kettes csoportban kellett lennünk, az egyik személynek egy régi konfliktust kellett felidéznie és elmesélni a párjának, ami vele és egy közeli ismerőse között történt meg. Ezt úgy kellett megoldanunk, hogy a képzeletbeli süveget felvéve, belebújtunk a másik személyiségébe és úgy kellett beszélnünk saját magunkról és az adott konfliktusról. Ez nagyon érdekes volt, mivel így bátran tudtunk beszélni saját magunkról, más szempontból tudtuk megközelíteni a problémát és gyakoroltuk az önkritikát magunkkal szemben.


A záró napon, összefoglaltuk a hét eseményeit, el kellett döntenünk, hogy a megmaradt pénz összeget, amit a szerdai felvedező útra kaptunk, mire költsük, végül úgy gondoltuk, hogy egy olyan szervezetnek küldtük, akik szociális hátrányú gyerekekkel foglalkoznak.
Az utolsó gyakorlatunkhoz egy kört alkottunk, ahol ülve mindenki jellemezhette az elmúlt hetet, köszönetet mondhatott, hálát adhatott azokért a dolgokért amit kapott ezen az egyhetes tréningen. Mindenki az anyanyelvén mondhatta el a mondandóját, voltak, akik éltek ezzel a lehetőséggel, de voltak akik ezt angolul tették meg. Én ezt röviden három nyelven foglaltam össze: angolul, szlovákul és természetesen az anyanyelvemen, magyarul.
Nagyon örülök annak, hogy részt vehettem ezen a képzésen, hiszen nagyon sok remek emberrel ismerkedhettem meg. Sok önzetlen és tenniakaró fiatallal voltam körülvéve, ahol nem számított az, hogy milyen a nemzetiséged, milyen a bőröd színe, gazdag vagy-e vagy szegény, a lényeg, hogy nyitott vagy az igazi és őszinte emberi kapcsolatokra!

Önkéntesek találkozója kép